Magyar rovásírás leletek 3

TISZTA KÉPÍRÁSSAL ÍRT MAGYAR NYELVEMLÉKEK

Meg kell még emlékeznünk a legrégibb írásmódról, a tiszta képírásról, az emberiség írásbeli gondolatközlésének legelső eszközéről is.

Ha az egyiptomi meg a mezopotámiai írás, meg talán a rovásírás is ebből a közös ősi képírásból eredtek és valamennyien a magyar nyelv, ragozó szerkezetéhez voltak igazítva és magyar nyelvű szövegek lejegyzésére szolgáltak, nagyon valószínű, hogy maga a közös ősforrás; a legrégibb írásmód is magyar agyvelők találmánya és azzal is magyar szövegeket írtak. Mindenesetre ezzel a munkahipotézissel indulunk el vizsgálatunkban.

Amint neve is jelzi, a tiszta képírásban kizárólag világosan megrajzolt képeket alkalmaztak, főleg az emberi testrészek (arc, kéz, láb, orr) képeit, amiket legrégebben álló emberalakká szoktak egybeszerkeszteni, vagy szobor alakban elkészíteni. Az így keletkezett írás olyan benyomást kelt, mintha képrejtvény volna, ezért a szakirodalomban ezt a fajta grafikát rejtvényírásnak (rebus writing) is nevezik.

Az emberalakká formált szövegeket általában felülről lefelé haladva írták, kezdve a fejjel és végezve a lábbal. Az így keletkezett figura azonban nem hű mása az ember alakjának, hiszen nem a valóság ábrázolása a célja, hanem gondolatközlés.

(Ezt bemutattam e honlapon a képírással és rovásírással kombinált ősi leleteknél, melyeket én olvastam el és publikáltam először e módon. Visszakereshetők a honlap tartalomjegyzékében. –szerk.-).

(Hétországi hettita Vénusz lelet)

Következésképpen az arcon gyakran nincs száj, nincs fül, hanem csak szem és orr. Hiányozhat bármely más testrész is, vagy ha a figura egyensúlyozása miatt mégis megrajzolták, jelentéktelen kicsire méretezték. Más testrészek viszont minden arányt felborítva, feltűnő nagy méretben szerepeltek. Néha akkora kezeket látunk, mint a test egyharmada és akkora karokat, amelyek válltól lábig érnek, jóllehet könyökben behajlítva vannak ábrázolva. Mindez nem ok nélkül van így.

A szöveg írója ezen a módon adja tudtára a szemlélőnek, hogy a közlemény értelmét úgy kapja meg, ha az ábrázolásban hangsúlyozott részeket megnevezi, a többit pedig figyelmen kívül hagyja.

Az így készített szövegek olvasásában a képek felismerése és megnevezése az első lépés a megértéshez. A következő teendő: megkeresni, hogy a nyert és jórészben egytagú szavak hangtestéből milyen két vagy többtagú szavak alkothatók az összecsengés alapján, - ha ezt a szöveg így kívánja.

 A szem és orr szavak hangtestéből például, egybeolvasva, a napisten neve bukkan elő: Szemúr.

Ha bizonyos testrészek kétszer szerepelnek, akkor az illető testrész nevét esetleg többes számban, k raggal, vagy pedig a ,két' számnév beiktatásával kell olvasni. A kétszer szereplő emberi kar eszerint olvasható így: A KARok, ami azonban az összecsengés alapján ezt írhatja: ~akarok~ (valamit).

 Két női emlő: EMLŐ-2, az összecsengés alapján esetleg ezt írta: ~emléket.~

(Kánaáni Vénusz lelet)

Ezek a példák, amelyek az írás és olvasás technikáját közelebbről érzékeltetik, egyúttal azt is világosan mutatják, hogy a testrészek nem eredeti fogalmukkal, nem szótári jelentésükkel szerepelnek a szövegben, hanem csak hangtestükkel.

Vagyis az ábrázolt tárgyaknak (szemnek, orrnak, karnak, mellnek) nincs értelembeli közük a szöveg mondanivalójához; azok ott csupán mint írásjelek, betűk szerepelnek. Éppen ezért nem kétséges, hogy már e legrégibb képírás esetében is szoros értelemben vett írással állunk szemben. Mivel azonban a figurává alakított rejtvényírás betűkészlete (az emberi testrészekkel jelezhető hangcsoportok száma) eléggé korlátozott, az effajta írással jobbára csak szavakat és néhány rövid mondatot lehetett írni, bár azok leírása is nagy leleményességet kívánt. Mindezek az elvek és módok a tiszta képírást folytató hieroglifikus írásmódban is szerepet játszottak.

A csiszolt kőkorban, amidőn a szellemi élet rohamos fejlődésnek indult és új fogalmak írásbeli kifejezése szükségessé vált, az ember alakú mezítelen piktogramok felöltöztetett alakokká változtak át s minden hozzáadott, darab (kendő, szoknya, fegyver, bot, szakáll, stb.) újabb értelmet fűzött a szöveghez. Sok ilyen kép, pontosabban szöveg megmerevedett, különösen az istenek ábrázolásai és évezredeken át így szerepeltek, amint ezt a görög és római világban is látjuk. Ugyanilyen okból az ember alakú piktogramok mellett madáralakká, négylábú állatokká, sőt egész jelenetekké alakított piktogramok is feltűntek, de a hagyományos gyakorlat értelmében azokhoz is gyakran emberi testrészeket illesztettek.

Az egykorúak szemében az ilyen torz dolgok, mint például madár emberkarokkal vagy emberarccal, vagy egy köcsög emberi lábakon, nem tűntek fel fából vaskarikának, mert nagyon jól tudták, hogy itt a kibővített betűkészlet alkalmazásáról van szó, semmi másról.

(A képen Magyarországi lelet: Kökénydombi Vénusz)

 Egyes történettudósok hellyel-közzel még mindig abba a tévedésbe esnek, hogy a képírás emlékeit - képeket és szobrokat - esztétikai szempontból vizsgálják és azokat esztelennek, ügyetlennek és darabosnak minősítik. Mi eléggé megmagyaráztuk, hogy ezek a szobrok nem művészi célzattal készültek, nem gyönyörködtetni akartak, hanem valamit mondani. üzenni óhajtottak; a művészet bennük csak másodlagos, járulékos elem. A jó és sikeres szobor az, amelyik jól olvasható. Az újabb kutatások e téren minden kétséget eloszlatnak.

Most of the great civilizations of the pest produced their finest works for reasons other than a purely aesthetic one (Rice T. Talbot: The Scythians. London, 1963. 147.old). - Jamais oucune statue n'a été faíte en Egypt pour le plaisir des yeux. Elle est un signe qui exprime un concept religieux oú I'art n'a rien á voir (Egypt Enciclopedie par l image Paris, 1930. 52.old). - A de rares exceptions prés, elle (sculpture) répondait á des préoccupations précises totalement étrangéres á lart (James T.G. Sculptures Egyptiens. Collection d art Unesco. 51.old.) - In recent years it has come to be realized that Egyptian art is nearly alt symbolism... everything had a meaning or could be made to have one. Columns, copitals, walls, window lattices, dreinaga outlets, gateway:, sceans and shrines all had significant traditional shapes with decoration inductive of mythical or theological schemes... all had a deeper meaning (Clark R.T. Myth and symbol in anclent Egyipt. London, 1959. 29.old.).

A tiszta képírás a következő, harmadik szakaszában elvesztette jelentőségét és gondolatközlés céljára való rendszeres alkalmazását. Ekkor ugyanis a rejtvény alkotóelemeire hullott szét, vagyis az írásjeleket (kéz, láb, orr, ruhadarabok, fegyverek) nem szerkesztették egyetlen képbe, emberalakba vagy madáralakba, hanem külön valóságukban szerepeltették, oszlopban vagy sorra rajzolva, egymás után és egyenkint, amint az olvasás logikai sorrendje megkívánta, esetleg a lábat előbb, azután az orrot. A már túlságosan is bonyolulttá vált piktogram felbomlása a betűkészletnek nagyobb mozgékonyságot biztosított és lehetővé tette, hogy az író az emberalakba technikailag be nem illeszthető elemeket, például bútorok képeit is betűkészlete közé iktassa és így az írás alkalmazását az emberi gondolkodás minden mezejére kiterjessze. A képeket is egyszerűbben rajzolták, mindössze egy-két vonallal. Így alakult ki az egyiptomi hieroglifikus írás és a mezopotámiai ékírás. Az írás ez újabb fokán a sorba rakott, egyszerűsített képek (betűk) vették át a gondolat rögzítésének szerepét és ha még ezután is fűztek hozzá összerótt képet vagy jelenetet, az már a legtöbb esetben nem írás volt, mert nem adott a szöveghez további szövegrészeket, hanem inkább csak illusztráció, amely a jobb megértést segítette elő, akárcsak manapság.

Mondanunk sem kell, mennyire nehéz a mai embernek ezeket a négy-, öt-, vagy hatezer évvel ezelőtt készített bonyolult szövegeket megérteni, még akkor is, ha a figura nincs agyonterhelve hozzáadott ruhákkal, fegyverekkel vagy egyéb írásbeli elemekkel, hanem csak a maga mezítelenségében áll előttünk, vagyis csak az emberi testrészekkel ír valami üzenetet. De ha már tudjuk, hogy ezek a szövegek magyarul akarnak valamit mondani és ismerjük az előzőleg tárgyalt három írásmód sajátságait és tudjuk a tiszta képírás sajátságait is, egy-két rejtvényszöveg megfejtésével mégis megpróbálkozhatunk.

Vállalkozásunk végrehajtásában segítségünkre van, hogy ugyanazokat a szavakat, amelyeket az első írásgyakorlat idején még csak képekben látunk, az utána következő neolitikus és bronzkorban már hieroglifákkal és ékjelekkel lejegyezve is olvashatjuk.

 A hieroglifák között például három betű ezt a szót írja: SZe-K-ÉR: szekér. Ebből biztosan megállapíthatjuk, hogy a szekeret, amikor még csak rajzban szerepelt, szintén szekérnek kell olvasnunk.

Egy másik példa: a női háromszögnek a nemzőszerv saját értelmén kívül az ékírásban ,nő' értelmet is tulajdonítottak. Ha tehát ez a háromszög a képírásban is szerepel, adott esetben a ,nő' hangtestét jelölheti valamely szóban. Miután így lépésről-lépésre megközelítettük feladatunkat, bemutathatunk egy-két képírásos szöveget.

(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)

Most egy későbbi lelet képét nézzük: (eredetije: katt:vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php)

Idézem a honlapról: "Párthus birodalom-Anahita Cybele Istennő 
Az Ai Khanumból származó tárgyak egyik legérdekesebb, csodálatosan szép darabja egy aranylemezekkel dekorált ezüst díszkorong (házi oltárkép része, vagy kultikus tükör hátlapja?), amely a szemet óhatatlanul magához vonva visszaidézi a régmúlt szimbólumokban gazdag pogány hitvilágát.
 A párthus művészet egyik jellemző sajátossága”, amely tovább élt a szaszanida időkben is."

Most saját olvasatom:

Csupa magyar szimbólum: Nap, Hold, Boldogasszony, Magyarok (magaruk= oroszlánok) húzzák a szekeret (=Szék+urat, ország urát). Az oltárnál a pap fején madár = magyar pap. Keze alatt kehely, ez bor áldozat az ég urának.

Vagy keresztény, vagy a kereszténység elötti jövendöléshez, köthető a tartalma. A Pártus-hun-magyar birodalomban várakozás volt a megjövendölt Megváltó után. Tudták, hol mikor jön el a Földre Isten Fia.

Részlet a cikkből:" A Budai Krónika (1473) szövege a következőket állítja. Nagy királyunk ”Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, aki Engadi-ban született, a nagy Nemróth unokája, a magyarok, médek és gótok királya, a földkerekség félelme és Isten ostora.” Attila 395-ben látta meg a napvilágot Engadiban, a Holt-tenger partján, ami nem messze van Qumrántól, ahol megtalálták azokat a bizonyos Holt-tengeri tekercseket. Hihetetlen nehéz dolgom van, mert mint egy ősforrásból tör fel belőlem a közölni való és mind-mind hihetetlennek tűnő, de szín igaz. Most éppen azon igyekszem, hogy rávilágítsak a nagytiszteletű prof. dr. Badiny Jós Ferenc azon bizonyítására, miszerint az ADIABANI királyság fővárosának EDESSA-nak volt a megkülönböztető jelzője ”EN-GA-DI” jelentése a ”TÖRVÉNY-HÁZ-BIRTOKOSA (ura)”. Ez alatt a kifejezés alatt olyat kell értenünk, mint az ”országház”. Nem volt ez más, mint a királyi palota. Márpedig ez azt bizonyítja, hogy abból a királyi családból származik, ahonnan és most jól figyelj, az Úr Jézus is származott. Attila tehát tudta, hogy Ő ”,Jézus-házi” király. Attila tehát ENGADI-EDESSA-ban nevelkedett és így ismerte legszentebb ereklyénket, Jézus Urunk halotti leplét, melyet ott őriztek Attila Rómában is tanult. Mikor is a ”,római császár és a hunok királya – szövetségük megpecsételésére királyfiakat cseréltek egy bizonyos időre. Így került Attila Rómába és Aetius a hun király udvarába. A csere ideje alatt kitűnően megtanulta nyelvüket éppúgy, mint Aethius a hunokét. Attila nagy műveltségű ember volt és természetesen nem pogány, hanem Hun-Pártus Jézusi keresztény."

Bizonyítékokért katt: www.azigazijezus.hu/php/page.php.

Idézet a cikkből: "...
A Világ Világossága nem a Hold népe közt öltött testet...Visszatérve Pártus eleinkre, szeretném elmondani, hogy valami igen nagy varázslattal sikerült eltüntetni az Ókori Róma legnagyobb ellenfelét, akiket számtalan nagy szerző igen sok leírásban magasztalt. Magasztalta őket egyenes és tiszta jellemükért, megbízhatóságukért és még számtalan más jó tulajdonságukért. Nálunk az ókor nagy írói szinte mind háttérbe szorultak. Pedig olyanok, mint Herodotos, akit egyébként a történetírás atyjának tartanak, valami üzenetet biztosan hátrahagyott őseinkről, aztán még nem szóltam Tacitusról, Strabóról, valamint a Pártus-szittya Berossosról és a többiekről. Nem akarom elhinni, hogy magyar embert nem érdekelné a magyar történelem. Valakiknek azonban úgy látszik, sokkal jobban fekszik az, ha eleinket rablóknak, senkiháziaknak, betolakodóknak, műveletlennek festik le. Mi meg ugye ezt higgyük el. Ezt a hazugságáradatot adjuk tovább gyermekeinknek, húzzák csak be a nyakukat, amikor a többi hős népről hallanak? Neveljük csak bele gyermekeinkbe a kisebbrendűségi komplexust. Neveljünk a szabadokból szolgákat a hős nyugati civilizáció számára, akiknek hálaimákat kellene zengeniük a magyar népért, hogy volt, van egy olyan nemzet, aki nem engedte meg a keleti népeknek, hogy elfoglalják területeiket. Országot nem igen mondhatok, mert akkoriban, amikor minket úgymond ideszármaztattak ők még csak fejedelemségek voltak. Alkotmányuk akkor még messze nem volt. Strabo a Pártusokat Scythának is nevezi, és azt mondja, hogy ők szittya nyelven beszélnek. Ezeket a népi elnevezéseket régen gyülnévnek nevezték. Szeretném megjegyezni a pártus és római birodalom közt az Eufrates volt a határ, de egyszersmind azon közös vonal is, mely a római adó alá vetett, és az ettől mentes, ősrégi saját törvényeik szerint élt szabad nemzeteket választotta el egymástól....

A pártusok függetlenségüket egy ún. ARSACIDA felkeléstől számították a Kr. e. 256. évtől kezdődött. Királyaikat is ez a család adta. Határául az Eufrátest ismerte el Augusztust császár és ugyanő hagyományozta utódaira, hogy ezt ne lépjék át. A harmadik század első felében, 226-ban, Kr. u. midőn a Sassanida Artaxes vezénylete alatt felkeltek, Artabant, utolsó partus Arsacida királyt megölték, és a Partusok birodalmának Persiában véget vetettek. A nyugati történészek azonban nem akarják tudomásul venni azt a tényt, hogy Berozomad és fia Kamszár Kr. u. 326-ig uralkodva visszaállították a régi birodalom fényét. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Pártusok családját vérségi kapcsolat fűzte az ún. euthalita-hun királyi házhoz és az Örmények Arsacida királyi házaival. Ugyanakkor meggyőződhetünk arról, hogy a Chus és Hun névszó az örmény kútfőkben egyazon jelentésű. De nemcsak az örményeknél, hanem a római Tacitusnál és a zsidó Josephus Flaviusnál is consanguineus Scytha, Saca és Daha nevezetek alatt ugyanazon népfajról és ugyanazon királyairól szólnak, amely néptörzsről és királyi házról szólnak az örmény kútfők Chus és Hun elnevezések alatt. Tehát most már láthatjuk, hogy a Magyar Népfaj – nagyon sajnálom, de van ilyen - több népnév alatt, de ugyanazon Nemzetet jelenti. Többek között ezért mondhatják és mondják is ellenfeleink, hogy elég legyen már. Nem sok az, hogy lassan már minden Magyar?

Épp ezért most hozzátok fordulok, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy legalább ismereti szinten terjesszétek az Igazi Magyarság Eszméjét, és ne hajtsátok meg a fejeteket az idegenek előtt. Legyetek büszkék származásotokra, kövessétek őseitek megkezdett útját.

Végül, de biztos nem utoljára álljon itt most egy pár rövid emlékeztető a Skytha-pártus jellemről az ókori írók munkáiból Zajti Ferenc munkásságán keresztül.

Justinus, Trogusból II. könyv. 3. fej. ”A skyták nemzetét mindig igen réginek tartották. Bár a skyták és egyptomiak között sokáig folyt a versengés a faj régisége felől. Azonban (a bizonyítékok súlya alatt) meggyőződvén az egyptomiak, mindig a skythákat tartották régebbieknek.”

Josephus Flavius, Antiqu. Jud. I. 7. ”Magoges, vagyis Magóg pedig a róla elnevezett magógák atyja volt, akik magukat skytháknak nevezik.”

Justinus, I. könyv. ”Dariust szégyenletes futásban űzték el Skythiából, hasonlóképpen semmisítették meg Nagy Sándor vezérét, Zopiriont összes csapataival egyetemben.”

”A rómaiak fegyvereiről csak hallottak, de nem érezték azokat. Úgy a fáradalmakhoz, mint a háborúhoz hozzáedzett nemzet, testi erejük mérhetetlen. Semmi olyat nem szerez, aminek elvesztésétől féljen. Ha győznek, semmit sem kívánnak a dicsőségen kívül.”

Nicolaus Damascenus, (Szül. Kr. e. 64, vagy 74.) ,,A galoctophagok (tejevők): skytha nép… Ezeket Homér is említi, a hol mondja: ”A közelről harcoló mysoknak és dicső kanczafejőknek s takarékos élelmű tejevőknek, legigazságosabb embereknek.” (Illias, 13., 5-6. v.)

Megasthenes. Kr. e.( 300-247.) India dolgok (Fragm. Hist. Graec. 2. köt.) ”India… északi oldalát az Emod hegye választja el Skythiától, melyet a skythák közül az úgynevezett sákok laknak.”

”Idanthyrs skytha, kiindulván Skythiából, Ázsiának sok népét aláigázta s az egyiptomiak földére is mint győztes érkezett.”

”Hajdan az indusok nomádok valának, valamint a skythák közül a nem földmívelők, kik szekereken haladván, Skythiának egy részét a másikkal váltják föl, sem városokat nem lakván, sem istenek templomait nem tisztelvén.”

Chorilius. (kr. e. 472-399.) III. töred. (Dübner: Asii, Pisandri Panyasidis, Choerillis, Antimachi fragmenta, Paris, 1840.

”A juhlegeltető sákok, származásra nézve skythák, lakták a búzatermő Ázsiát, s a Nomádoknak, igazságos embereknek, voltak gyarmatosaik.”

Balambér már 395-ben itt volt. Akkor mi is volt itt 896-ban? Egy biztos, honfoglalás az nem. Sem egyes, sem kettős. Attila birodalma, egyszerűbben mondva a HUN birodalom, melybe azért valahogy Pannonia is beletartozott. Ekkor e birodalom az Atlanti-óceántól az Uralig – amint azt a Hammond Historical Atlasz és Isaak Asimov Guide To The Bible című művében bizonyítja – mindenütt Noé unokái, Nimród fiai, Gomer és Javan, Góg és Magóg leszármazottai éltek, akikben még élt a mítosszá magasztosult tudat, hogy Attila, Noé és Nimród egyenes leszármazottja volt, amiről a Thuróczy Krónika közöl egy családfát. Itt most még nem írom le a sorrendet, de azt azért megmondom, hogy a 38. Attila, akinek egyenes leszármazottja volt Álmos vezér és fia a ”honmentő” Árpád. Attila természetesen tisztában volt származásával. Ha csak mítosz lenne is a Noétól és Nimródtól való személyes származás – népi származás akkor is fennáll, mert a mítoszok mögött mindig van valami történelmi valóság.

 Most, hogy Attilánál járunk a HUN-nál csak úgy közbevetőleg megemlítem, hogy az egyiptomi SZFINX neve nem mást jelent, mint HUN."

2013-03-17.  e honlapra átmentve: 2023.03.08.